|
LINK : X |
Fejléc
Az első szó, ami eszembe jut róla: zsúfolt. Annyi
minden van a háttérben, hogy magam sem tudom, melyik kép mit
ábrázol. Virág, talán valami fenyőág (?), és sok-sok további
textúra. Ami nem tetszik, hogy néha van benne elmosás, halvány
rész, ami rontja a fejléc összhatását. A képek néhol kicsit
pixelesek,ami szintén nem a legjobb benyomást kelti. Továbbá, a felirat sem szép, hiszen alig látszik. Ez most talán így szigorúnak és nyersnek hangzott, de egyébként a teljes kép nem olyan rossz, a sablonnal együtt...én azért ajánlanék egy cserét.
Design
Tetszik a sablon, amit átalakítottál. Jók a színek, minden megy a fejléchez. Egyedül a modulsávval nem vagyok megelégedve - szerintem nem kéne ennyi képet beleraknod. Az információnál szerintem tök felesleges a fejléc kicsi, rossz minőségű változata, mert nem mutat jól. Természetesen ez ízlés kérdése, ha neked így tetszik, hát legyen!
Ja, és még megjegyzésként említeném, hogy a menüben a Fejezetek pont teljesen felesleges, hiszen nincs benne semmi, és van egy archívumod.
Ezenkívül minden rendben van, harmonikus hatást kelt a blogod.
Történet
Az első fejezeted olyan líraian indult, hogy azt hittem, ez is az a fajta történet, ami nehéz, vontatott, és elvont. Sok a költői kérdés, a leírás, és már megijedtem, hogy ebbe az irányba kalandozik el a sztori. Életszerűtlennek találtam a késő éjjeli hegedülést a természet lágy ölén, bár ez is előfordulhat (ki tudja), de nekem furcsán jött le. Nem volt túlságosan reális, a fantasy-k szoktak így indulni - azért megvolt a hangulata, jó, oké.
Aztán megismerkedhettünk Allyson családjával, ahol van két állandóan vitázó szülő, egy kicsi, ártatlan gyermek, valamint egy haldokló nagypapa, akire a lány mérges. Csak éppen azt nem értem, miért. Mondjuk, olvastam már olyat, hogy ilyen esetben az érintettek gyakran hibáztatják szeretteiket halálukért, mert itt hagyják őket egyedül - ez is egy pszichológiai tény. Na. Szóval. A leíró rész után jönnek a szürke hétköznapok, ahol már párbeszédek is vannak - ennek örültem. Aztán jön egy fordulat - kiderül, hogy Allyson édesanyja az alkoholhoz fordult az éjjel folyamán. Nem értettem teljesen a lány kioktatását, én ilyen helyzetben nem szúrnám le az anyukámat, hanem megpróbálnék normálisan beszélni vele. Nem támadnám le egyből - mindenkinek vannak titkai, amiket rejteget. Íme, itt is van egy. A lány nem viselkedett ésszerűen, ahogy az anyukája sem próbált magyarázkodni - tehát ez a jelenet nem volt valami reális, vagy meggondolt. Nem is tudom.Szerencsére a következő fejezetben minden megoldódott, szóval, vissza is vonom a kételyeimet. :)
Szóval összességében a történet jó, a karakterek kidolgozottak, szép a vezetésed - egy-kettő apró hibán kívül nincsen semmi baj. Csak így tovább!
Fogalmazás, helyesírás
Az elején gyakran fordultak elő elírások, de ez mostanra megszűnt. Szépen fogalmazol, jó az írásképed.
További jó blogolást!