Ahogy közszájon kezdett el forogni a sablon címke, úgy szaporodtak el az ezt szidalmazó cikkek is. Különböző ötletes nevű irományok lepték el az internetet, Légy egyedi! jelmondatoktól híres a blogvilág. Sok oldalon vélem felfedezni ezt hirdető plakátokat is mindenféle modulsávokban, amire rákkantintva az adott kampány értelmi szerzőjének honlapját tekinthetjük meg.
'Hogyan legyél eredeti?' 'Le a sablonokkal!' 'Szörnyű sablonvilág...'
- csak hogy párat említsek. Az egyedi (khm...egyedi?) szónok pedig ezeket leírva boldogan dől hátra a székében, mintha ezzel a cikkel bejelentette volna, hogy mindenki kap ezer tábla milka csokit megmenti a világot mindenféle problémától. Betegségek, katasztrófák, éhínség, de először is: tiltsuk be a sablonblogokat!
Mindenhol ez megy
Én először ilyen cikket Feillától olvastam a Some bitches, eternal feeling oldalán, és igen, azzal még azóta is egyetértek. Szépen kidolgozott, dícséretet érdemlő iromány volt.
De. Manapság (talán ezt felkapva) mindenki ilyet ír, mindenféle cenzúra és odafigyelés nélkül. Érezni a szavak lekelező stílusát, a kioktató kisregényeket. A legtöbbször teljesen összecsapott cikkeket pedig követi egy
szintén összecsapott szerkesztett kép,
légy egyedi címmel, amit a nagyérdemű közönség el is vihet magával a modusávjába. Ezzel mint mondom, nem lenne semmi baj. De már százezredjére olvasom ugyanazokat a sorokat.
Ez a tömeges szónoklás, a panaszkodás, a hiszti minden árnyalatát lefestő cikkáradat már túlzás! Szerintetek, most őszintén. Ha kiraktok egy századjáraisugyanaztleírommmerténegyediéseredetibloggerinavagyok pontozásból és felsorolásból álló valamit, attól megszűnnek a sablonblogok? Egy csapásra?
But...why?
A sablonblogok alatt azt értjük, hogy egy cselekményszál agyon lett rágva, és futótűzként terjed bloggertől bloggerre. Megírásuk nem igényel sok energiát, viszonylag könnyű begépelni egy-egy részt. A koncertes randi, SZJG feeling, csak egy sulis lány naplója, apuci a menedzser... és még sorolhatnám. Ezeket legtöbbször kezdő bloggerek gépelik, tehát ők még tapasztalatlanok. Azért kezdtek el írni, mert szeretik ezt a tevékenységet, legalábbis az esetek többségében. És hogy honnan is szedem ezt?
Mikor beléptem ebbe a világba (2013, október, bár ez szerintem nem sokatokat érdekelte), az első blogom nekem is egy mai szavakkal élve, sablonsztori volt. Magamat képzeltem a történetbe, az álmaimat, a vágyaimat, amiknek megvalósítására csak akkor kerülhetett sor, mikor a számítógép előtt írhattam saját magamnak és a barátnőimnek. Ők is blogoltak - sablont! Bántottunk valakit?
Nem!
Feliratkoztunk egymás oldalára, kommenteltünk, megformáztuk egymás karakterét a sztoriban. Tipikus felépítés: én+kedvencbandatagom, barátnőim+azőkedvencbandataguk. Ruhaösszeállításokat készítettünk, karaktereket kerestünk, és közben a világ legnagyobb sablonszövegeit gépelgettük... Nem kaptunk szidást, szemrehányást. Boldogan írtuk?
Igen, és ez a lényeg. Az, hogy szeress írni olyan történetet, amit te is szeretsz, nem csak a többiek.
És itt jön be az ezekről való cikkezés.
Ha az illető, akit már lassan bűnösként tartanak számon, arról szeretne írni, hogy a barátnőivel Londonban összejöttek a kedvenc fiúbandájuk egyik tagjával, hát akkor miért ne tehetné? Te talán szeretnél valaki ismeretlen által előírt kritériumok szerint írni? Ha így tennéd, elég gyászos és görcsös lenne a végeredmény, nem?
Sokan mondják, hogy csak ezekbe ütközik, és nem tud normális blogot olvasni. Öhm...mi? Tessék befáradni ide, és azon blogok listáját kigyűjteni, amik nemrégiben kértek tőlem kiritikát. Egyik sem sablon. No problem!
Szóval nem értem, mi a gond. A bloggerek világa egy színes világ, csak van egy rész, ahol egyszínű. Erővel úgyse tudod átfesteni ízlésed szerint. Ha ő a titkos álmait kivetíti a sztorira, hát tegye!
Mint amikor sokan megkérdőjelezik azok normálisságát, akik +18-as KE sztorikat írnak. Mi ezzel a baj? A fiú kortársaik pornót néznek. Melyik a jobb? A szex, mint téma akkor kezd el érni bennük, kíváncsiak, érdeklődőek. Ettől nem lesznek utcalányok vagy hasonló.
Én felszólalok az egymást való szapulás ellen. Nem készítettem modulképet, sem kampányt nem indítok. Lényeg a lényeg, nem kell mindenben a bánthatót keresni. A blogolás pedig végképp az a terület, ahol az egymást való alázás felér egy köpéssel. Mindannyian mások vagyunk, és ezt el kell fogadni.
Igen, néha én is irigyen nézem egy-kettő sablonblog rajongótáborát. De továbbléptem, nem írtam felindulásból hosszadalmas szövegeket.
És tudjátok, miért is?
Mert már az is sablonos lenne.
