Sziasztok!
Első cikkemet a blogolás szépségeiről, árnyairól, értékeiről írtam meg. Le is közölném itt, a Fairy Blog Design-on, ha bármi vélemény megfogalmazódott bennetek, írjatok kommentet!
*
Manapság egyre több a blogger/bloggerina szerte a világon. Különféle történetek, oldalak és szereplők látnak napvilágot, a fantáziavilág szavakba öntése soha nem látott mértéket öltött. De valóban, mi is a blog? A blogolás, az írás? Mikor érdemes blogba kezdeni?
Ez a cikk erről fog szólni, az írópalánták akaratairól, az önmegvalósításról: a Blogger-világról.
A kezdetek...
...avagy amikor fellépsz a blogger.com-ra, és elindítasz egy blogot. Valószínűleg már van egy történeted, amit nyílvánosság elé szeretnél rakni. Már van egy fejléced, vagy rendelsz egyet... Lapozzunk. Minden fontos dolgot elrendezel, és úgy érzed, remek móka lesz a blogolás.
A fekete lyuk
Amikor az adott személy eleinte boldogan elkezd történetet írni, még lelkes. Van ihlete, bemutatja a szereplőket, lelövi a poénokat, összehozza a szereplőket (a legtöbb esetben). Aztán... puff. A gödör, amit úgy hívnak: ötlethiány. Bloggerünk akarva-akaratlanul is beleesik ebbe a mélységbe, és erővel akar kievickélni. Csak ül görcsösen a billentyűzet és monitor előtt, agya fordulatok után kutat, de nem jut semmire. Halogatja a következő rész megírását, és inkább mással foglalkozik.
Írónk más blogokat vél felfedezni, és összehasonlításokat végez. Valószínűleg ilyen mondatok járhatnak a fejében:
Az övé szebb. Az övé jobb. Az övé mindenkinek tetszik, és ötven feliratkozója van. Az enyémet nem szeretik ennyien.
Így törli a blogot, hiszen az nem érdekel senkit. Kigondol egy olyan történetet, ami megfelelne a közönség elvárásainak. Lehet, hogy nem fűzi semmilyen érzelem a One Direction-höz, de arra van kereslet, hát megír egy erőltetett fanfiction-t, ami még csak nem is tetszik neki.
Ne nekem tetsszen, az olvasóknak jelmondattal
belekezd a blogba, telepakolja gifekkel, +18-as jelenetekkel
pedig még ő sem töltötte be az említett életkort, nyálas jelenetekkel, erőltetett sablonszövegekkel, depressziós, olykor pedig hiperszónikus-boldog-csöpögős hangulatingadozásokkal. Létrehoz egy
műanyag blogot. Nem szereti írni, minden egyes alkalomkor, amikor megnyitja az
Új bejegyzés funkciót, egy hatalmas, fájdalmas sóhajtással nyomja le a szavakat begépelő billentyűket.
Megéri így?
A jó blog receptje
Közhely, de az első, hogy az írásod saját magadnak tetsszen. Ne másoknak akarj megfelelni, mert a görcsös akaratokat az olvasók is kiszagolják. Érződik az íráson, ha valaki kényszerből blogol.
A blogolás alapból egy kikapcsolódás, egy hobbi. Nem kötelező. Ezért, ha nincs ihleted semmihez, értelemszerűen nem kell blogba kezdeni, mert úgyis kudarcba fullad a dolog. Szeress írni, és akkor mások is szeretni fogják a blogodat... idővel.
Ne várj az első fejezet után rögtön harminc feliratkozót, százezer kommentet, nyalizó olvasókat. Először is magadnak írj, ne másoknak. Másodszor hallgass csak a külső kritikákra, amit vagy kérésre, esetleg kérés nélkül írnak neked.
Ne feledjétek, ez egy hobbi. Szeress blogolni, megéreztetni szavakba öntött érzelmeidet, érzéseidet. Csak olyan történetet írjatok, amibe beleképzeltétek már magatokat, és teljes átéléssel, szeretettel tudjátok majd megosztani a világgal. Hogyha e recept alapján "főződ" meg a blogodat, az eredmény több embernek fog ízleni.
Hamarosan találkozunk!
